Az első szempont nagyon profán: az idő sajnos nem nekünk dolgozik. Bocsásson meg nekem, hogy néven nevezem a dolgokat, de érdemes szembesülni vele, hogy a hirtelen halál vagy a lassú öregség mindenkit elér. Még a vállalkozókat is, pedig ők sok szempontból kivételek. Hosszú öregség és hirtelen halál kérdésekben még egy vállalkozónak sincs módja választani, legalábbis elég limitáltak a lehetőségek. Az utódlást addig érdemes rendezni, amíg nagy valószínűséggel befolyásolni tudjuk a dolgot, mert ha már nem, azt az öröklés kategóriába soroljuk.

A másik szempont, ami miatt foglalkozni kell a kérdéssel, az az, hogy óriási az értékvesztés kockázata, nem csak egyéni, hanem családi, közösségi és társadalmi szinten is. Egy cég még ma is az egyik legjobb pénztermelő eszköz, hiszen egy jó cég nyilvánvalóan jobban jövedelmez, mint a bankbetét, de még akár az aranynál, vagy a műtárgynál is nagyobb hozam érhető el, nyereséges működéssel. Hogy mit lehet csinálni egy veszteséges céggel, az egy másik kérdés, de eladni nehézkes, átadni meg bizonytalan. Ezzel szemben viszont egy cég sokkal gyorsabban veszít az értékéből, mint akár a készpénz, az arany vagy a műtárgy. Ha egy kisebb cégnél elkezdődik a bizonytalanság és elmegy két kulcsdolgozó vagy három nagy ügyfél, már akár a rolót is le lehet húzni. Volt, nincs cégérték. Ráadásul itt érték alatt nem csak anyagi, hanem eszmei és érzelmi értéket is értek, ami szintén nem mellékes. Egy milliárdos forgalmú ügyfelem lánya fogalmazta meg, hogy ő a cég 30 %-át kapta az apukája helyett. Nyilván van, aki erre az összegre elcserélné az édesapját, de ez mindenkinek egyéni és akkor még nem beszéltünk a dolgozókról, a beszállítókról vagy az ügyfelekről. Arról pedig már csak nagyon röviden ejtenék szót, hogy általában sokkal kevesebb energia kell valaminek a megtartásához, mint a felépítéséhez. Tehát veszni hagyni egy jól működő céget, nagy könnyelműség.

A harmadik ok, ami miatt érdemes foglakozni, sőt érdemes komolyan foglakozni az utódlás kérdésével, az az, hogy ritkán van mód kétszeri próbálkozásra. Még idegen esetében is, de saját családban meg még inkább. Szóval ha az ember nekiáll az utódlás kérdésének, akkor azt érdemes alaposan és körültekintően körüljárni, hogy az ember ne abba a kétharmadba tartozzon, akinek nem sikerül.