Mi várható a cégutódlás és exit területén 2022 végéig?

A cikket leginkább azoknak érdemes elolvasni, akik az utódlással, generációváltással vagy EXIT-tel kapcsolatban még a nyár előtt szeretnének stratégiai vagy akár operatív döntést hozni.

A jövővel kapcsolatos kijelentések (más néven jóslás) mindig kockázatot rejtenek magukban, hiszen az hogy ténylegesen mi lesz, azt senki sem tudja. Ugyanakkor mindig láthatók olyan jelek, esetleg trendek, amik azért valamennyire eligazíthatnak azzal kapcsolatban, hogy mi várható.

Az számomra is csak a hallottak feldolgozása során (leírás) derült ki, hogy a globális trendeknek a magyarországi utódlási helyzetre, vagy akár egy konkrét magyarországi cég utódlására gyakorolt hatásai eléggé összetettek, hiszen nem mindegy, hogy mekkora, mivel foglalkozó és hol működő cégről van szó. Azaz legnagyobb sajnálatomra sem tudom egy néhány soros vezetői összefoglalóban azt mondani, hogy így meg így lesz.

A legjobb megoldásnak az tűnik, ha az érdeklődők végigolvassák a teljes írást és abból próbálják meg megállapítani a saját helyzetüket, figyelembe véve persze azt is, hogy ŐK mit szeretnének, vagy mit terveznek. Ha pedig ezek után sem sikerül dűlőre jutniuk az utódlási stratégia vagy taktika kérdésében, akkor természetesen örömmel állok egy személyes konzultáció elé. mobil: +36 30 98 33 268

A technikaként azt választottam, hogy egy-egy általam megfogalmazott alapvetés kapcsán (7 db) megpróbálom levezetni, hogy annak egy magyar KKV vagy mikro vállalkozás utódlása vagy exit szempontjából milyen következményei vannak, vagy lehetnek illetve különösen kikre lehet hatása.

Ezeket a szempontokat nem feltétlen fontossági, hanem inkább globális-lokális szempontból igyekszem sorba rendezni, és azt hogy kire melyik hat jobban, annak eldöntését a cégvezetőre bízom. Azt viszont már az elején megígérhetem, hogy nem csak a milliárdos, de a néhány főt foglalkoztató cégek is fognak találni az összefoglalóban számukra releváns információkat.

Fontos jelezzem még, hogy alapvetően a kialakult/várható helyzet gazdasági és utódlási/exit következményeire koncentrálok, de minthogy a gazdasági helyzet és következményei sohasem függetlenek a politikai helyzettől, óhatatlanul is belecsúszom politikai kérdések felvetésébe, amiket igyekszem csak minimálisan érinteni.

Akinek az alább leírtak a politikai meggyőződését sértik, tőle előre is elnézést kérek, de ettől még az utódlási vagy exit ügyében fogok tudni segíteni neki is, párt, ideológiai vagy akár vallási nézeteink különbözőségétől függetlenül.

1. A Covid mizéria nem fog elmúlni a világból, legfeljebb más mizériák időszakosan és lokálisan háttérbe szorítják.

  • Azaz az általános és megfoghatatlan fenyegetettség érzése nem fog csökkenni, amire a különböző kultúrájú országok, nemzetek különbözőképpen fognak reagálni.
    • Nálunk és környezetünkben (Kelet-Közép Európa) ez várhatóan felerősíti az erős és atyai állam szerepét, főleg azokban az országokban, ahol erre korábban is volt már igény.
  • A fentiek következtében azokban a körökben, akik ezt „megengedhetik maguknak” (és ez nem feltétlen a szám szerinti többség), fel fog erősödni az államtól való függőség csökkentésének igénye, akár bevétel, akár életforma szinten is. Pl. vidékre költözés, önellátás, hogy a külföldre távozásról egyelőre ne is beszéljek.
    • Ennek következtében meglátásom szerint növekedni fog azoknak a száma, akik szívesen, akár vennének is maguknak (vagy a hozzájuk tartózóknak) egyfajta önálló egzisztenciát, egy kisebb bolt, vagy biznisz formájában, főleg vidéken. (De ez a szám az esetleges növekedés ellenére sem lesz nagy, vagy meghatározó.)
      • Meglátásom szerint ez a magyarországi vidéki, főleg kisebb vagy inkább mikro (néhány 10 mio Ft forgalom/év) vállalkozások iránti keresletet valamilyen formában növelni fogja.
        • Ez viszont sajnos nem jelenti azt, hogy a vállalkozás eddigi tulajdonosa ebből érdemi bevételre tud majd szert tenni, legfeljebb azt, hogy a vállalkozás viteléhez szükséges eszközöket/készleteket nem kell majd a sufniban tárolni, hanem akár el is adhatja.
      • A vállalkozásoknak a folyamatos bizonytalanságból fakadóan alapvetően a folyamatos változásra és a változások következményeinek fennmaradására kell felkészülniük.
        • Más szóval végleg befellegzett azoknak, akik arra várnak, hogy „visszatérjenek a régi szép idők”. Nem fognak! Tudomásul kell venni, hogy mostantól a világ várhatóan egyre inkább így működik majd.
          • Még három éve sem gondoltuk volna, hogy egy kínai piacon fejét felütő vírus miatt hónapokra lakáshoz leszünk kötve és a járvány következtében alapvető és maradandó életformaváltást is meg fogunk élni.
        • Hogy erre az üzleti attitűdre ki mennyire lesz képes és alkalmas, az habitus kérdése is, de az biztos, hogy ebben a fiatalok még Magyarországon is jobbak, mint az idősebb generáció.
          • Ebből következik, hogy az a cég ahol ez az attitűd hamarabb meghonosodik szinte behozhatatlan előnybe kerül azokkal szemben ahol nem. Ennek pedig egyik garanciája, főleg családi cégekben a tényleges generációváltás, vagy legalábbis a fiatalítás.

2. A megerősödött infláció (vagy akár a stagfláció) az általam vizsgált időszak végéig (2022) biztosan velünk marad.

  • Hogy ezt mi magyarok a kormányzati intézkedések fényében fogjuk-e annyira közvetlenül érezni a nyakunkon, mint a szomszédjaink, azt nem tudjuk, de az nem kérdés, hogy VALAKINEK nálunk is meg kell fizetni az infláció (stagfláció) árát, még egy kétharmados kormány esetén is, mert egyik sem hazai találmány. Ha nem a lakosságnak, akkor a vállalkozásoknak, vagy az államnak kell fizetnie, és ebben a többszereplős „terítésben” az lesz a döntő, hogy kinek mekkora az érdekérvényesítő képessége.
    • Az, hogy az állam (magától, azaz jól vagy rosszul értelmezett kötelesség tudatból, vagy esetleg valamilyen – vélt vagy valós – kényszer hatására) mit vállal be ezekből a költségekből, az most a miniszteri meghallgatások kapcsán már kezd látszani, de kiderülni csak középtávon fog. pl. az üzemanyag ársapka, a rezsicsökkentés és a hatósági árak kapcsán. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy amit a kormányzat kigondol, az a Parlamenten át fog menni.
    • Sajnos a magyar lakosság az érdekérvényesítő lehetőségeinek egy jó részét az áprilisi választásokon kijátszotta, így további érdekérvényesítő képessége nem nagyon maradt, azaz alapvetően ki van szolgáltatva a kormányzati intézkedéseknek, legyenek azok bármik is, a közelebbi vagy távolabbi jövőben, de legalább 2026-ig.
    • Az hogy a vállalkozások mennyire terhelhetők tovább, az az érdekérvényesítő képességüktől függ, amiben nyilván nem csak abban van különbség, hogy egy stratégiai partnerséget aláírt multiról, egy KKV-ról vagy egy mikro cégről van szó, hanem abban is, hogy termelő (ipari vagy esetleg mezőgazdasági (!), szolgáltató vagy „csak” kereskedő cégről van-e szó.
      • A multik érdekérvényesítő képességére nem látok rá, csak érzékelem, tehát arról nem szólnék.
      • Meglátásom szerint a magyar KKV-k, de főleg a legnagyobb számban jelen levő kis és mikro vállalkozások érdekérvényesítő képessége minimális.
        • Hiszen akinek ez alapvető feladata volna (kamara) az ezt nem tekinti feladatának, vagy csak formálisan.
        • Meglátásom szerint számukra egyedül a „radar alattiság” lehet egyfajta menekülő út, amiben sajnos szinte minden esetben benne van a „megoldjuk okosban” mentalitás, ami a túlélés egyik eszköze, vagy legalábbis eddig az volt.
        • Ezt a radar alatti lehetőséget igyekszik vélhetően csökkenteni a Varga Mihály által belengetett KATA változtatás, szóljon a kommunikáció akárhogy is.
        • További rossz hír, hogy a fizetőképes átvevői kereslet hiánya és a szürkezónaság („megoldjuk okosban”) okán arra sajnos továbbra sem lehet számítani, hogy valaki a 100 milliós forgalomnál kisebb cégét monetizálni tudja. (Kiszálláskor úgy adja el, hogy abból érdemi bevétele lesz).
        • Inkább arra kell/lehet számítani, hogy ezek a mikro cégek egyre inkább csökkenő méretben viszik tovább a tevékenységüket, (hogy legalább némi bevételük legyen a „nyögdíj” mellett), különösen a fővárosban, ahol a folyamatos bevételnek nagyobb szerepe van. Így az ő exitjük mondjuk úgy – organikus módon történik meg – ami a gyakorlatban bizony folyamatos gyorsabb vagy lassabb leépülést jelent.
      • Az infláció következtében a piacon helyet kereső szabad pénz is kevesebb lesz és a piaci hatások következtében az ára is meg fog nőni.
        • Ennek utódlási következménye lehet az, hogy felértékelődnek a csendestársak, vagy (kisebbségi) pénzügyi befektetők, hiszen nekik legalább lesz pénzük.

Ez a lehetőség azonban csak azon cégek számára nyílik meg, ahol folyamatos és stabil nyereség várható, ami a pénzügyi befektetés egyik alapja.

3. Az orosz-ukrán konfliktus, ami azért lássuk be, inkább USA-Oroszország vagy akár USA-EU (értsd Németország) konfliktus, nem fog elmúlni, még akkor sem, ha a háború (vagy más néven a „speciális művelet”) tevőlegesen esetleg be is fejeződik.

  • Az oroszok (és orosz ajkúak) Európából való gazdasági (és politikai) kiszorítása már megkezdődött (lásd pl. Sber bank), azaz számukra a magyar gazdasági (és persze ettől nem független politikai) beágyazottság felértékelődik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már akár néhány milliárd forgalmú cégek esetében is megjelenhetnek vevőként orosz vagy orosz hátterű cégek, ami elvileg az utódlásban éppen résztvevő cégek esetében egyfajta extra lehetőséggel is szolgál(hatna).
    • Az egy másik kérdés, hogy orosz üzleti barátaink állítólag gazdasági ügyekben sem válogatnak az eszközök között, ha a szükség úgy hozza. Azaz, akiben felmerül a kérdés, hogy vajon a vevő jelöltjének nincs-e orosz kapcsolata, jobban teszi, ha alaposan, (de nagyon óvatosan) utánakérdez.
      • Gyanús lehet pl. egy rendkívül kedvező(nek tűnő) vételi ajánlat, akár egy nagy sietve és felületesen lebonyolított átvilágítás, vagy egy szokatlan sietséggel végighajszolt adásvétel, hiszen a cégvétel motivációja, nem feltétlen (közvetlen) üzleti szándékú, azaz a pénz akár nem is számít, csak meglegyen a tranzakció. És egy ilyen eladásból közben, vagy főleg utólag kifarolni bizony nem lehet egyszerű.
    • Ez a megoldás csábító lehet még egy közepes méretű, ráadásul export kapcsolatokkal rendelkező magyar cég exitje kapcsán is, de a kockázata talán nem becsülhető túl, azzal együtt, hogy igazán egyik félnek sem lehet érdeke a feszültég szítása vagy felszín fölé hozása.
  • A (ma már) fegyveres konfliktus már (jóval) korábban is kiterjedt a digitális térre is, és ez nem fog visszahúzódni, azaz a kiberháború folyamatosan meg fog maradni, a fegyveres konfliktustól függetlenül is.
    • Ez a hétköznapi gyakorlatban azt jelenti, hogy – továbbra sem – fogjuk tudni, hogy pontosan mi történik pl. Kelet-Ukrajnában, vagy akár máshol, pl. az USÁ-ban mert nem lesz róla hiteles információnk.
    • Ez a helyzet alapvetően átértékeli a vállalkozások információszerzési stratégiáját is, hiszen a hivatalos forrásoknak vagy lehet hinni, vagy nem.
      • Ez felértékeli a helyi és személyes megbízható kapcsolatok meglétét, hiszen abban lehet hinni, amiről egy megbízhatónak ítélt forrásból értesülök.
      • Ennek utódlási következménye, hogy az utódlásra jelentkezőket akár vevők, akár átvevők sokkal alaposabban át kell majd vizsgálni, mint eddig, hiszen bármi is igaz lehet, meg az ellenkezője is. Azaz a bizalmi kapcsolatok értéke meg fog erősödni, vagy a már meglevőket ki lehet aknázni.
        • Az is elképzelhető, hogy a jelentkezők (vevők vagy átvevők) megismeréséhez „speciális eszközöket” kell majd igénybe venni, ami tovább növeli a költségeket.
      • A konfliktusból Oroszország európai értelemben (de főként csak európai értelemben) meggyengülve fog kikerülni. A meggyengülés igaz lesz Európára is, hiszen megfosztódik az orosz nyersanyagbázistól, ami sajnos Európának fog jobban fájni, és többe kerülni, mint az oroszoknak, akik jóval kevésbé vannak hozzászokva a jólléthez, mint mi itt (vagy főleg ott) Európában.
      • A konfliktuson elsősorban és rövid távon biztos, hogy az USA nyer (gazdasági és politikai értelemben is), másodsorban Kína, hiszen az oroszok logikusan fognak kelet felé fordulni az eddigi európai kapcsolatok helyett.
        • Meglátásom szerint hosszú távon (de ez jóval túlmutat a most vizsgált 2022 végi időtávon) alapvető fontosságú kérdés, hogy a „FEJLETT VILÁG” (elkerülhetetlen) gazdasági majd esetleg (talán) politikai visszaszivárgása Oroszországba mikor, hogyan, milyen sebességgel és ki által történik meg, mert aki ezt jó ütemben lépi meg, legyen az cég vagy kormányzat, az biztos, hogy lépéselőnybe kerül a többiekkel szemben.
      • A kialakuló új politikai és gazdasági erőviszonyrendszeren csak némiképpen fog tudni módosítani az, hogy az ukrán újjáépítésben (függően persze a jövendő Ukrajna méretétől) melyik erőcentrum (USA, Európa vagy akár Oroszország) tud magának nagyobb szeletet szerezni.
      • Számunkra magyarok számára ez nem csak azért fontos, mert egy szomszéd országról beszélünk, hanem mert ott történetesen magyarok is laknak, ennek minden előnyével és hátrányával, gazdasági, társadalmi és politikai finomságával.
      • Hogy az eddig Oroszországgal és Ukrajnával (Kárpátaljával) kereskedő, vagy más kapcsolatot kialakító magyar cégek/emberek/intézmények vissza tudnak-e majd térni a korábbi pozícióikba, abban nem mernék állást foglalni, de azt gondolom, hogy a szabadon értelmezett magyar vállalkozói kreativitás nem ismer sem jogi, sem elvi, sem földrajzi határokat, vagy ha ismer, akkor azokat csak addig tartja, amíg lehet. De csak addig.
      • Ugyanennek a kérdésnek a másik oldala, hogy a Magyarországra már (most is, és nem csak ide) menekülő ukrán (anyagi és szellemi) tőkével mit tudunk kezdeni, akár vállalkozói, akár kormányzati szinten?
        • Ez persze elvileg akár egy lehetőség is lehetne utódlási szempontból, de az látható, hogy egyelőre a férfiak nem jöhetnek Ukrajnából, aki pedig mégis jön, az nem egy mini bizniszt keres, mint korábban a kínaiak vagy vietnamiak.
      • A szerb határ melletti, vagy Szerbiával (akár magyar nyelven) kapcsolatban levő vállalkozásoknak akár hosszú távú, de valószínűleg nem bebetonozható lehetőséget kínál, hogy mondjuk ki nyíltan, Szerbia nem csatlakozott az Oroszország elleni embargóhoz, azaz ők elvben szabadon kereskedhetnek szláv testvéreikkel. És hogy ezt ki hogyan tudja a maga javára fordítani lokálisan, abba itt és most nem mennék bele.

4. Az energia, nyersanyag árak, ha nem is növekednek majd olyan mértékben, mint az elmúlt fél évben, de a kiindulási szintre biztosan nem fognak tudni visszatérni, ugyanis a hajón érkező amerikai palagáz egyszerűen drágább, mint a csövön jövő orosz.

  • Ennek következtében az energia és alapanyag felhasználás hatékonysága, valamint a zöld energia felhasználása jobban a fókuszba kerül, főleg Európában és nem feltétlen a globális felmelegedés, hanem a szükségszerűség okán.
  • Az energetikával (is) kapcsolatos fejlesztések egyik kerékkötője lehet a már-már globálisnak nevezhető chip, és alapanyaghiány vagy másik nevén alapanyag drágulás. Ezen okok miatt a fejlesztés (lokálisan és globálisan is) lassabb lehet, mint ideális lenne.
    • Ráadásul Európa sem a chip, sem az alapanyagkérdésében nincs túl rózsás helyzetben, és politikai egysége sem sziklaszilárd.
  • Ez az energetikai és alapanyag kérdés magyar KKV-ra extra terhet fog róni, hiszen a versenyképesség érdekében fejleszteniük kell (technológiát és akár terméket is), különösen, ha ki akarnak lépni a magyar piacról, ráadásul nyugat felé – hiszen kelet felé sajnálatos akadályok merültek fel. Azaz a fejlődési, fejlesztési kényszer nem fog leállni a digitalizáció, az online értékesítés és a menedzsment építés kényszerénél.
  • Hogy ezt a folyamatot még a régi vezető vagy már az új, esetleg egy többszemélyes menedzsment fogja-e végigvinni, az több szempontból sem mindegy, de a folyamat sebességének és az új tudás/tapasztalat/képesség bevonási képességnek kritikus szerepe lesz, azon túl, hogy a megszokásból való cselekvést, alighanem egyre jobban fel kell váltsa a tudatosság.
    • Azok a cégek, (főleg a milliárdos forgalmúak, de már akár a 300 mio. felettiek is), amelyek erősen központosított vezetéssel működnek óhatatlanul hátrányba fognak kerülni gyorsabb/felkészültebb /rugalmasabb/tudatosabb riválisaikkal szemben.
      • Az oroszlán elől menekülni készülő két utazó esetét most nem részletezném, de a lényeg, hogy nem az oroszlánnál (értsd ebben az értelemben a külföldi multi) kell gyorsabbnak lenni, hanem a másik magyarnál, ami pedig nem bevállalhatatlan feladat.
    • A Kicsik számára nehezítés, hogy a magyar viszonylatban potens KKV-ra (sajnos ez nem több mint mindössze 150-200 cég) már a központi gazdasági irányítás is felfigyelt / lecsapott / kivetette hálóját / kapcsolatba került / leszerződött / beszivárgott (megfelelő rész aláhúzandó!) azaz a relatíve nagyobb hazai cégek a hazai környezetben extra előnyre tettek/tesznek szert kisebb társaikkal szemben.
  • Az energia és alapanyagárak kiszámíthatatlansága meg fogja nehezíteni a tervezést, aminek utódlás szempontjából kritikus fontossága van. Ki tudna, merne bevállalni egy akvizíciót (cégvásárlást, MBO-t MBI-t) akár 3-5 éves megtérülésre, amikor napi szintű árak vannak? Ki az, aki MOST akar a jövőbe fektetni, amikor minden bizonytalan?
    • Nyilvánvalóan az, akinek feleslegesen sok pénze van, de hogy ő nem korrekt áron akarja majd megvenni azt, amivel még maga sem tudja mit fog kezdeni, az biztos.

Mindezek alapján az a véleményem, hogy még a kisebb, akár néhány millió eurós összegek mozgásával járó tranzakciók száma sem fog növekedni, vagy ha igen, azzal az árral az eladó nem feltétlen lesz elégedett.

5. A globális ellátási láncok, ha nem is szakadnak el, de meggyengülnek, vagy nem lesz meg a korábbi kizárólagosságuk, de minimum kiépülnek az alternatívák alapjai.

  • Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy magyar (sőt akár európai) szinten is felértékelődik a lokális gyártói tudás, kapacitás.
    • Ez a magyar közepes cégek számára biztos, hogy plusz lehetőséget kínál. Hogy ezzel a lehetőséggel csak eladás formájában tudnak-e élni, vagy akár a fejlesztés területén is, az rajtuk is múlik.
      • Ebben a folyamatban akár érdemes is lesz igénybe venni kormányzati támogatásokat, legfőképpen a radar felettieknek, még akkor is, ha ez egyfajta „elköteleződéssel” jár.
    • 50+os, korai exitre készülő gyártó cég tulajdonos ügyvezetőjeként, lehet erőteljesen megfontolnám, hogy még 3-5 évet ráhúzzak, és akkor akár 100-200%-al nagyobb cégből szálljak ki.

Ha erre már végleg nincsen időm/energiám/kedvem, akkor biztos, hogy megtalálnám a módját annak, hogy a cégem növekedésének ne én legyen a szűk keresztmetszete.

6. Munkaerő piaci változások

  • A munkaerőpiacon akár trendnek is tekinthető a szürkeállomány (főleg diplomás!) elvándorlása, ami minket Magyarországon duplán is érint.
    • A gyakorlatban ez nem csak a multikban és multiknak itthon dolgozó, vagy általuk külföldre jutó fiatalokra vonatkozik, hanem azokra is, akik ténylegesen és érzékelhetően véglegesen is elmennek.
      • Nem egy, hanem több ügyfelemtől hallom, hogy két-három gyerekéből legalább egy-kettő külföldön van és ők köszönik szépen eszük ágában nincsen hazajönni, és itthon átvenni a családi céget.
    • Ennek az utódlási következménye az, hogy még azon családi cégeknek sincs meg az utódja, ahol ezt legalább elvileg meg lehetne oldani, tehát oda is átvevő kellene, ahol elvileg kellene hogy legyen.
    • Meglátásom szerint a magyar kisvállalkozások (100 -1000 mio Ft éves árbevétel és/vagy 10-100 fő munkavállaló) legnagyobb utódlással összefüggő szűk keresztmetszete nem a globális chip vagy alapanyag, vagy energia hiány, hanem a lokális és alkalmas átvevő vagy az őket esetleg kiváltó új szak-, vagy vezetői tudás igénybe tudni vagy akarni vételének hiánya.
    • Akinek tehát van, egy valamirevaló átvevőjelöltje az nagyon becsülje meg és próbálja meg kihozni ebből a kapcsolatból a legtöbbet, mert kérdés talál-e jobbat.
  • Az anyagi erőforrások hiánya (sajnos vagy nem sajnos) de fel fogja értékelni a kreatív és speciálisan képzett munkaerő árát, azaz még inkább megfontolandó lesz a speciális (pl. marketing, sales, cég, üzlet, szervezet fejlesztői tudással rendelkező) munkaerőt nem venni, hanem „bérelni” pl. tanácsadóként, vagy alvállalkozóként.
    • Bizonyos helyzetekben egy jó és tapasztalt (szak)tanácsadó heti néhány órában akár többet is tud használni egy fejlődésben levő KKV-nak, mint egy főállású, de kezdő munkavállaló.
  • Utódlási szempontból a jelenlegi munkaerőpiac egyik nagy, és várhatóan megmaradó, előnye, hogy a csökkenő forgalmú (vagy a piacról lassan kivonuló cégeknek — pontosabban vezetőiknek/tulajdonosaiknak) nem kell aggódniuk a munkatársak elhelyezkedésén, hiszen azzal minden valószínűség szerint nem lesz gond. Sőt az sem kizárt, hogy ezek a dolgozók, váltás után jobb állást találnak maguknak.
    • Az a szempont tehát, ami 2008-tól kezdve sok esetben szinte elsődleges volt (mi lesz a régi jó munkatársakkal?), főleg a családi cégek méretcsökkentése vagy bezárása kapcsán mára szinte megszűnt, legalábbis ami a munkaerő oldalt illeti.
  • Hogy az eddig felsorolt változások hogyan érintik majd a kékgalléros munkaerőt, arra nincsen rálátásom, de el tudom képzelni, hogy annak ára, inkább nőni fog mint csökkenni, hiszen a teljes foglalkoztatás deklarált fenntartásával, a munkavállalók csak a (leg)jobb állásokért fognak versenyezni, nem pedig az állásokért.

7. Szeretnék még elővenni egy tipikusan magyar jelenséget, amelyeknek az utódlás kérdésében fontos szerepe van, ez pedig a Budapest – vidék (v)iszony, hogy ne nevezzem feszültségnek, mert talán nem is az.

Az országgyűlési választásokon jól kirajzolódott ez a kettősség, aminek most különösen nem a politikai, társadalmi, hanem gazdasági illetve utódlási vetületét igyekszem megfogalmazni.

  • Már hozzám is eljutott annak a kormányzati intézkedéscsomagnak a híre, ami már rövid távon is, szinte el sem hihető összeggel (7500 milliárd forint) támogatná a vidék, főleg a mezőgazdasággal foglakozó vidék Magyarországát.
  • Gazdasági oldalról ez meglátásom szerint azt jelenti, hogy a vidéki vállalkozások messze előnyösebb helyzetben lesznek (pénzügyi, piaci és utódlási szempontból is) mint budapesti társaik. Hogy ezzel az előnnyel tudnak-e élni, vagy ez csak az eddigi hátrányosabb helyzet további nem romlásának elkerülésére lesz elegendő, az alapvetően rajtuk múlik, de az biztos, hogy kizárólag saját belső erőforrásokból sokkal lassabb lesz a megújulás/ átalakulás/ generációváltás/ exit/ utódlás, mint külső segítséggel.
    • Ha én most 60+os vidéki vállalkozó lennék, akinek van egy gyártással foglakozó cége biztos, hogy keresnék egy értelmes, külföldet járt, multinál dolgozó vagy onnan elvágyó, akár budapesti 35+os fiatalt és szinte bármi áron megegyeznék vele, hogy jöjjön velem, de nem nálam, és legfőképpen nem nekem(!) dolgozni. És alighanem bármit megadnék neki, amit cserébe kér, legyen az ház, telek, fizetés, vagy cégtulajdon.
    • Ráadásul megkérdezném a véleményét a cégemről, és ha nem is mindent, de sokat megfogadnék abból, amit mond, még akkor is, ha nem feltétlen értek egyet vele.
    • Azzal kapcsolatban pedig, hogy miben fogadjam el a véleményét és a javaslatait, azzal kapcsolatban kétféle ember kérdeznék meg.
      • Azt, akinek a segítségével megismerkedtem vele
      • Egy szervezet/vállalkozás/üzletfejlesztéssel foglalkozó tanácsadót, akiben megbízom.

És ha történetesen egyik se lenne a közelben, vagy nem ismernék ilyen fiatalt, akkor biztosan megkérdeznék egy utódlási tanácsadót, akivel egy csapásra két legyet is üthetek (átvevő + szervezet/üzletfejlesztés), mert olyat biztosan ismer a kedves olvasó.

Salzmann Zoltán
Utódlási, EXIT (üzlet és szervezetfejlesztési) tanácsadó
Budapest, 2022. május 22.

További információk miatt keressen bátran a +36-30-9833-268-as telefonszámon, írjon erre az e-mail címre: salzmann.zoltan@salzmannandpartners.hu, vagy kattintson az alábbi gomba és töltse ki a jelentkező űrlapot.

Jelentkezés

Salzmann Zoltán – utódlási tanácsadó

Salzmann & Partners Vezetési Tanácsadó