Három utódlással kapcsolatos alapkérdés,
amelyeken szabadság alatt (is) érdemes elgondolkozni
Az alábbiakban szeretnék röviden körüljárni három olyan cégutódlással és/vagy exittel kapcsolatos alapkérdést, melyeken való elgondolkozásra, sőt akár azok megválaszolására is a nyár, vagy bármiféle szabadság ideális időszak lehet.
Az ELSŐ kérdés, amit akár, vagy talán éppen egy szabadság alatt érdemes és lehet a legjobban végiggondolni, az az, hogy hogyan is akarok éli AZUTÁN, hogy megoldottam a vállalkozás átadását, a cég utódlását, a generációváltást, vagy az exitet, azaz kiszálltam a cégemből, vagy akár a bizniszből? Talán éppen ezek azok a napok, amikor az ember egy kicsit távolabb kerül a cégétől, és egy kicsit közelebb önmagához. Talán éppen ez kell ahhoz, hogy az ember egy kicsit kívülről tudja nézni nem csak a vállalakozását, de az életét is, és elgondolkodjon azon, hogy mi lesz AZUTÁN, ha már nem akar főállásban céget vezetni, vagy embereket irányítani.
A kérdésben érdemes kellően önzőnek és kíméletlenül őszintének lenni. Azaz nem azon érdemes morfondírozni, hogy mi lenne jó a cégnek, vagy a kollégáknak, esetleg az ügyfeleknek, vagy a tulajdonos társaknak (erre ugyanis ott van az év másik ötven hete), hanem azon, hogy mi lenne jó saját magamnak. És ezt ráadásul érdemes rendkívül őszintén végiggondolni, hogy nehogy később csalódás érjen minket. Érdemes tényleg arra fókuszálni, hogy NEKEM mi lenne a legjobb, még akkor is, ha az (most) irreális(nak tűnik) vagy még elképzelni is nehéz. Kicsit eltávolodva a hétköznapoktól ugyanis az ember sokkal szabadabban tud gondolkozni, vagy urambocsá akár álmodozni, mint a mindennapok taposómalmában.
A MÁSODIK kérdés, amin a szabadság ideje alatt érdemes elgondolkozni a cégutódlással vagy exittel kapcsolatban, az az, hogy MIKORRA akarom megoldani az ügyet? Szerencsés, ha ebben a kérdésben a tisztelt elgondolkozót, semmiféle külső körülmény nem befolyásolja. Azaz tényleg csak azon tud elgondolkozni, hogy Ő MAGA (magamagától) ezt a kérdést mikorra szeretné lezárni, vagy lezárva tudni. Nem kell figyelembe venni, sem a cég szempontjait, sem a körülményeket, sem az egészségi vagy piaci viszonyokat, kizárólag azt, hogy Ő mit szeretne, azaz neki mi volna jó. És érdemes azt is elfogadni, hogy ez a gondolkozás (még) nem (feltétlen) a realitásról, hanem a vágyakról szól.
A HARMADIK kérdés, már egy kicsit összetettebb és ehhez érdemes elolvasni az utódlásra fordított idő és az ideális megoldás minőségének összefüggéseiről írt cikkemet is, amely elérhető itt: https://salzmannandpartners.hu/osszefuggesek-a-raszant-ido-es-a-cegutodlas-sikeressege-kozott/
Akár ezen cikk, akár a saját megfontolásaink alapján érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyi időt vagyunk hajlandók szánni a megoldás végrehajtására, hiszen belátható, hogy az esetleg kitűzött öt évvel későbbi időpont, egészen más lehetőségeket tartogat, ha legszívesebben már most szeptemberben elkezdenénk az utódlással vagy exittel kapcsolatos folyamat megoldását, vagy ha majd csak négy év múlva.
Mindenkinek jó nyarat és őszinte elgondolkozást kívánok!
Salzmann Zoltán
Salzmann Zoltán – utódlási tanácsadó
Salzmann & Partners Vezetési Tanácsadó