Utódlás és kitekintés

Állítólag Niels Bohr mondása, hogy a jóslás nehéz dolog, különösen a jövőre vonatkozóan. Most mégis valami ilyesmivel próbálkozom, de az általam a jövőre vonatkozóan leírtak nem minősülnek sem ajánlatnak, sem tanácsnak. Mindössze egy véleményként érdemes kezelni, bár azok alapján, ami a 2022. májusi elemzésemből bejött, akár még odafigyelni is érdemes erre a véleményre.

Meggyőződésem, hogy a Világ a többpólusúság, de egyelőre inkább a kétpólusúság felé halad, amelyikben az egyik pólus az USA és „barátai” lesznek, a másik pedig Kína és az USA nem barátai, vagy éppen ellenségei. Ugyanis az nem egyértelmű, hogy például Németország vagy Japán nevezhető-e az USA barátjának? És ha igen, akkor meddig és mennyire?

Ha mértékadó európai vagy orosz politikus lennék (esetleg német vezető), akkor még szeretnék reménykedni abban, hogy egy harmadik pólus is kialakul(hat-na, pontosabban kialakulhatott volna), mégpedig a Németország vezette EU és Oroszország együttműködésében, de azt gondolom ez a hajó (jó időre) elment.

Hozzáteszem, ez a hajó valószínűleg már jóval korábban elment, mint 2022. február 24. Hogy ez az együttműködés még valaha összetákolható-e, azt nem tudom (de azért még reménykedni lehet benne). Azonban az hogy belátható időn belül erre nem kerül sor, az nagyon valószínű, mert egy gázvezeték, lehet hogy kijavítható akár néhány hónap alatt is, de ami ebben a konfliktusban ezen kívül is megsérült, azt nagyon nehéz lesz helyrehozni.

Hogy az Európai Uniónak volt-e valaha célja az európai politikai érdek képviselete (ha egyáltalán ilyen létezik – vagy csak a német-francia kontinentális gazdasági érdek lebegett (és lebeg továbbra is) a szemük előtt), azt nem tudom, de azt igen, hogy az Európai Unió, az európai politikai érdek képviseletét mára látványosan feladta.

Hogy ezt megfogalmazni (s)nem tudja vagy akarja, vagy csak képviselni nem, azt nem tudom eldönteni, de a tény sajnos egyre nyilvánvalóbb, még akkor is, ha ezt néhányan nem szeretik (meg)hallani.

Magyarország minden valószínűség szerint az USA „barátainak” (vagy legalábbis Németországnak) földrajzilag és gazdaságilag is kötődő, mondjuk úgy „természetes szövetségese” (értsd „vazallusa”) lehet. Hogy sikerülhet-e, egy lassan már hagyománnyá váló kompországi politikával egy valódi két világrend közötti HÍD-dá avanzsálni, az kérdés, de láthatóan a hazai politikai vezetésben volna rá igény.

Elvileg persze nem elképzelhetetlen, sőt akár logikus is lehetne, hogy a (nekünk) távol keleten (l. pl. Tajvan) egymással harciaskodó két nagyhatalom, a hátsó udvarban (Kelet Európában) építsen ki egy, ha nem is titkos, de semmiképpen nem szem előtt levő „hidat” egymás között (l. pl. Belgrád-Budapest vasútvonal), de hogy erre tényleg érdemben is sor kerül-e, az azért kérdés. És hogy ha igen, akkor kérdés, hogy a hídpénz nálunk marad-e, vagy azoké lesz, akik a híd két oldalán szedik a vámot, és nekünk megmarad a hídkarbantartás nem túl összetett feladata.

Azt gondolom, hogy a következő 3-5 évben (még) nem kerül sor az Unióval való szakításra (2023-ban még szinte biztosan nem), legfeljebb folyamatos szakítópróbákra. (Persze hogy 5-8 év múlva is ezt fogom-e írni, vagy hogy ilyen magabiztosan, az bennem is kérdés.) Túl sok pénzről van ugyanis szó az Unióval kapcsolatban, legalábbis a mi oldalunkról nézve, mert az ő GDP-jükhöz képest, ez azért inkább kerekítési hiba. Szinte biztos vagyok benne, hogy az „uniós pénzek” jönni fognak (a „látványos” megegyezés éppen a napokban született meg), legfeljebb nem olyan mértékben, nem olyan automatikusan, és nem olyan számolatlanul, vagy ellenőrizetlenül, mint eddig. De nyugodjunk meg, ez nem a mi érdekünket fogja szolgálni, hanem az Unióét.

Meggyőződésem ugyanis, hogy az Unió az uniós pénzekre, nem, mint Magyarország felzárkóztatását, vagy a magyar gazdaság, vagy főként nem a magyar emberek (vagy akárcsak a pedagódusok) életminőségét támogató lehetőségre tekint, hanem mint O.V. folyamatos féken tartásának egyik eszközére, és ezért a pénzeket ennek jegyében fogja csepegtetni. De hogy a pénzcsapot nem zárja el, vagy legalábbis nem mondja, hogy elzárja, az nagyon valószínű.

Az a véleményem, hogy a háború már 2023-ban csitulni fog, de lehet, hogy csak tavasztól! (Persze erről senkivel sem egyeztettem, de mégis ezt gondolom.)  Hogy ez csak a speciális műveletek időszakos, és akár egyoldalú, vagy részleges szüneteltetése lesz, vagy egy hallgatólagos, esetleg egy megkötött vagy kikényszerített tűzszünet, vagy akár egy igazi béke, vagy csak egy béka (amit valakinek le kell nyelnie), az természetesen nem mindegy. De hogy ez az intenzitású háború a felek többségének (már) nem érdeke (talán az USA héjáit és az ukrán/orosz (ultra)nacionalistákat kivéve) az nem kérdés. Meglepne, ha Ukrajna továbbra is akkora maradna, mint a háború előtt volt, de hogy erről az érintettek mint gondolnak, azt velem nem osztották meg.

Kicsit talán korai róla beszélni, de a háború csitulásával párhuzamosan fog erősödni az ukrán újjáépítés (és az orosz gazdasági visszaszivárgás) kérdése, vagy inkább biznisze, pontosabban egyelőre még csak reménybeli biznisze. Hogy ebből ki, mekkora szeletet tud/mer/akar magának kihasítani az meglátásom szerint attól is függ, hogy a háború, hogyan, és kinek a milyen közreműködésével (segítségével, betartásával, vagy „segítsége”, esetleg betartása ellenére) csitul.

A kezdődő újjáépülésbe a magyar-kárpátaljai kapcsolatok, főleg lokálisan segíthetnek, de abban reménykedni, hogy ebből nekünk egy tényleg érdemi falat jut, talán vágyálom és nem csak azért, mert az EU pénzek nélkül korlátozottan lesz rá anyagi erőforrásunk.

A kérdésről fogalmam nincsen, nem értek hozzá, nem ismerem a piacot, főleg nem a nemzetközi részét. De hogy a jövőben kénytelenek leszünk jobban figyelni rá, mind üzleti mind magánéleti szempontból, az nem kérdés.

Azt gondolom, hogy vágyálmokat kerget az, aki abban bízik, vagy azt reméli, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés rövidtávon, azaz 2023-ban, bárki vagy bármi által kikezdhető, vagy akár csak megbillenthető. És ez nem csak az egyik oldal „érdeme”. Azt gondolom, hogy hosszú távon is (de rövid távon biztosan) be kell rendezkedni arra, ami most van, annak minden kiszámíthatóságával és kiszámíthatatlanságával együtt.

És aki ezt nem tudja elfogadni, az tényleg jobb, ha más hazát keres, vagy legalábbis a keze ügyében tartja az útlevelét és persze az euró számlája PIN kódját is.

A háború csitulásával a „háborús” infláció is biztosan csitulni fog, de nem kell aggódni, mert lesz majd helyette más. Vagy béke infláció, vagy újjáépítési infláció, esetleg energia infláció, vagy brüsszeli csipke helyett brüsszeli infláció, vagy akármilyen más, de hogy lesz, az nem kérdés.

Talán nem ilyen mértékű, mint most, hiszen ki lett adva az ukáz, hogy meg kell felezni. (Kérdés, hogy ezt a felezést ő is tudja-e? Mármint az infláció).
De hogy az infláció 2023-ban velünk marad, az nem kérdés. Ez pedig együtt fog járni magas kamatokkal (legalábbis hitel oldalon), finanszírozási hiánnyal (vagy drágasággal), (relatíve) csökkenő keresetekkel, (abszolút értelemben is) csökkenő kereslettel, akár elbocsátásokkal, és még sok mással is. De „megszorítások” biztosan nem lesznek, legfeljebb költségvetési korrekciók, mondjuk negyedévente egyszer – kétszer. Szóval az, hogy a neheze még hátravan, az számomra nem kérdés, és nem csak azért, mert a cikket (technikai okok miatt) már december 15-én befejeztem. (Azaz remélem a Karácsony is rendben telt!)

Előre kell bocsássam, hogy az alább közölt adatok és számítások nem egy országos felmérés eredményei, hanem a saját ügyfélköröm vizsgálatán alapulnak, azaz csak bizonyos körben reprezentatívak.

Saját nyilvántartásom szerint 2019-ben harminchárom, 2020-ban százhárom, 2021-ben hetven, 2022-ben negyvenöt ÚJ utódlási üggyel találkoztam, ami alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy az érdeklődések száma csökken, de ez több ok miatt is csalóka lehet. Részben mert időközben az én marketing aktivitásom is változott, részben mert egyre többen igyekeznek foglakozni a témakörrel és egyre többen vannak, akik már akár harmadik, negyedik ügyüket kezdik.

Hozzá kell tegyem, hogy az ügyfeleim körében a 2022-ben ténylegesen elinduló közvetlen utódlási ügyek száma jóval nagyobb volt (29), mint korábban bármikor. Ehhez persze azt is érdemes figyelembe venni, hogy az első COVID hullám alatt szinte mindenkinek minden más is fontosabb volt, mint az utódlás. Ebből én azt szűröm le, hogy számszerűen egyre többeket érdekel a kérdés, egyre égetőbb, és egyre többen kezdenek el vele érdemben is foglalkozni, miközben a téma iránti általános (média) érdeklődés érthetően csökken. Aki már akart magának információforrást, az megszerezte, de nem feltétlen él a lehetőséggel, hanem inkább kivár. Ebbe a kivárásba vágott bele a 2022-es év turbulenciája. (A covid, a háború, az infláció, az energia és az „egyebek” közös és eufemisztikus megnevezése.)

A turbulencia következtében utódlás/EXIT terén három jól elkülöníthető stratégia látszik kialakulni, amellett, hogy kivételek mindig vannak.

• Az erős negyvenesek, az ötvenesek, és esetleg még a fiatal hatvanasok, különösen azok, akiknek (még) nincsen utódjuk, ők beleálltak a helyzetbe, ahogy eddig oly sokszor. Számos (akár korábban indult) ügyben az lett a megoldás, hogy az Alapító beleállt, tovább csinálja, mert ki tudja a helyzetet megoldani, ha ő nem? Hozzáteszem sok esetben ez még akár egy újabb szintlépés alapja is lehet a cé Többségében ők vesznek részt, az Építem a Cégem mesterelme csoportokban, hiszen ha már maradtak, akkor nem vegetálni akarnak, hanem építkezni. Ez az építkezés sokszor kéz a kézben jár a cégben való hátralépés már legalább kinyilvánított szándékával, ami ha sikeres, akkor a későbbi utódlást könnyíti meg, azaz ez a munka semmiképpen nem elvesztegetett idő és energia.
• A hatvan vagy akár hetven pluszosak, főleg ha volt utódjuk, és már nagyon elegük is volt a vállalkozósdiból, akkor felgyorsították az átadást. Ebben a döntésben nem csak a gazdasági/piaci „turbulenciák” erőssége és a koruk volt benne, hanem az utódok alkalmassága is. Egy egész Átveszem a Cégünk mesterelme csoport működik olyan fiatal átvevőkkel, akik esetében az átvétel gyakorlatilag még folyamatban van. Öröm velük dolgozni, mert mindegyikük elszánt, dolgozni akar, motivált és ráadásul okos. És minden turbulencia ellenére egyiküknek sem stagnál a cé Sőt!
• A hetven pluszos, főleg kisebb (100 mio alatt) cégek alapítói, ahol nem volt és nem is került átvevő, ők sok esetben az elengedés, vagy a leépítés mellett döntö Tapasztalatom szerint sokkal jobban érzi magát az, aki tudatosan dönt a leépítés mellett, mint az, akinek minden erőfeszítése ellenére éppen leépül a cége. 2022-ben számos ügyfelem volt, akikkel a legtöbbet a leépítés hogyanjáról beszéltünk, ami szintén nem egyszerű kérdés. A januárban induló Átadom a Cégem mesterelme csoport, akár nekik is lehet folyamatos és hathatós segítség.
• A kisebb, (egymilliárd alatti) cégek utódlási lehetőségeiről a novemberi hírlevélben már írtam (https://salzmannandpartners.hu/es-mi-lesz-a-kis-cegek-utodlasaval/), így azt most nem ismételném, az ennél nagyobbak esetében viszont tényleg egyedi megoldásokra van szükség, azaz azokból általánosítani nem nagyon é

NÉHÁNY TREND VAGY SZEMPONT, AMIT VÁLLALKOZÓKÉNT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNI 2023-BAN, AZ EXIT-TŐL FÜGGETLENÜL IS. 

Biztonság VS növekedés

A (gyors) növekedéssel szemben előtérbe kerül a biztonságos növekedés, vagy még inkább a BIZTONSÁG. Ez a régen működő cégeket előrébb fogja sorolni pl. a startupoknál. Bár a finanszírozási lehetőségek összességében szűkülnek, a biztonságosan és átláthatóan működő cégek relatív előnye megnő, nem csak a már említett startupokkal, de a szürke zónában működő társaikkal szemben is, nem csak a bankok, de a befektetők és az átvevők nézőpontjából is.

„Cash is king” (szabadon Szapár András www.cegetveszek.hu Partnerem után)

A cégvásárlások kapcsán az lesz a király, akinek készpénze van, és ezzel a lehetőséggel ők nem csak élni fognak, hanem adott esetben akár kíméletlenül visszaélni is. (Akár pl. inkorrekt időhúzással, vagy válogatással.) Azaz eladáskor, MBO vagy MBI esetén érdemes erre is figyelemmel lenni. Ezen túl az árazáskor, főleg halasztott fizetéskor, érdemes nem csak az inflációt, de az árfolyamot is figyelembe venni.

Termelő és nem termelő javak

A cégek esetében az jár el okosan, aki a termelő/szolgáltató területekre, az emberekbe, gépekbe, szoftverekbe, vagy akár árúba ruház be, ahelyett hogy székházat építene, vagy új autót venne. Ez még akkor is igaz, ha ingatlanhoz, (főleg alacsony energiahatékonyságú) házhoz és nyaralóhoz, várhatóan igen jutányos árakon lehet majd hozzájutni. (Szemben az új autókkal.)

Hatékonyságjavítás, termelékenység növelés, digitalizáció

Aki ezekre szán, pénzt, időt, energiát az nem lőhet mellé, bár a legutolsóval érdemes óvatosnak lenni, és túllépni a divatszavakon, a valódi tartalom felé.

Csoportban, csapatban vagy még inkább KÖZÖSSÉGBEN

Meggyőződésem és a tematikus mesterelme csoportok tapasztalatai is azt mutatják, hogy mindazokat a kihívásokat, amik 2023-ban várnak a magyar vállalkozókra, azokat csoportban, csapatban vagy még inkább KÖZÖSSÉGBEN sokkal könnyebb és gyorsabb lesz megoldani, mint egyedül, mert több szem többet lát, és több fej, többet tud.

Mindent összevetve 2023-ban arra számítok, hogy azok, akik jók és ráadásul jobbak akarnak lenni, és mindezt jó társaságban tudják és akarják megvalósítani, azok megerősödnek, akik pedig nem, azok előbb vagy utóbb kiszorulnak a piacról, legyenek most bármekkorák is.

Kedves Olvasó!

Amennyiben a cikk elolvasása után, vagy attól függetlenül úgy döntött, hogy a 2023-as év várható kihívásait nem egyedül, hanem csapatban, vagy még inkább KÖZÖSSÉGBEN szeretné megoldani, két lehetőséget is tudok kínálni.

Ha Ön még „befelé megy” a bizniszbe, akkor az Építem a Cégem Mesterelme csoportot, akár online, akár offline formában, annak minden előnyével és hasznával. Bővebb információért kattintson az Építem a Cégem Mesterelme gombra.

Ha Ön már inkább kifelé szeretne jönni a vállalkozás világából (cégutódlás, generációváltás, EXIT), akkor az Átadom a Cégem Mesterelme csoport lehet az Ön számára hasznos. Bővebb információért kattintson az Átadom a Cégem Mesterelme gombra.

További sikereket kívánok, mind az üzleti, mind a magánéletben!

Salzmann Zoltán
Budapest 2022. 12. 17.