Az ősz talán legmeghatározóbb üzletet is befolyásoló kérdése alighanem a delta variáns által keltett negyedik hullám lesz. Talán a korábbihoz hasonló le- és bezárásokra nem kerül sor, de hogy nyomtalanul nem fog elmúlni az biztos. Hogy ennek ki és mitől lesz a vesztese vagy nyertese, nem tudom, de az oltottak minden bizonnyal előnyösebb helyzetben lesznek, mind a pult mögött, mint a vevőtérben.

Az is nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság növekszik, annak minden előnyével és hátrányával, gondolok itt a munkaerő és anyaghiányra, valamint az egyre inkább erősödő inflációra, aminek kezelése alighanem az MNB – Kormány szkanderban fog eldőlni, de az eredményre, talán még együtt sem lesz elég hatásuk.

Hogy mi lesz pl. az építőanyag export stoppal, az majd csak októberben derül ki, de pl. ez is jól jelzi, hogy a piac azért, ha nem is szabadon, de működik. Vagy legalábbis működne.

Jóllehet figyelmemet alapvetően a gazdasági trendekre fókuszálom, a választások előtt nyolc hónappal nem lehet figyelmen kívül hagyni a hazai pártpolitikát sem.

Az látszik, hogy a kormányzókoalíció (merthogy azért mégsem csak egy pártról van szó), igyekszik lezárni a folyamatban levő ügyeket (legyen szó akár építésről, akár bontásról), és lassan átállni választási üzemmódba. Ezt pedig addig nyugodtan megteheti, míg az ellenzék az előválasztással van elfoglalva. A választási költségvetés nyilván jelent egyfajta – jó előre és okosan – felépített pénzkiáramlást is, hiszen a belengetett extra nyugdíj kiegészítés, a 13. havi nyugdíj visszaépítése, a szja visszatérítés a nőknek, és az szja be nem fizetése a fiataloknak, mind-mind tényleges pénzt hagy a polgárok, vagyis az áprilisi választók zsebében. Minthogy a külföldre utazás, ha nem is lehetetlen, de megnehezült, (és ez alighanem így is marad egy darabig), ezt a pénzt az érintettek itthon fogják elkölteni. Hogy mire, az szinte mindegy, de itthon.

Ez nem csak a gépjármű forgalmazók (+17%), de az éttermek és egyéb kereskedők bizniszét is fellendítheti, a már említett építőiparon túl. Már legalábbis azokét, akik haladnak a korral. „Az Opten és a Moore Hungary közös kutatása a családi vállalkozások fejlesztendő területeit is felmérte – a legtöbb vezető (a kitöltők majdnem fele) a sales és marketing tevékenységének fejlesztésével növelné cége versenyképességét. Hasonlóan fontos a cégfolyamatok megfelelő dokumentáltságának javítása, valamint az IT-fejlesztések is.” írta a Forbes egy augusztus végi cikkében. https://forbes.hu/uzlet/generaciovaltas-csaladi-vallalkozasok-kutatas/  Ez nekem azt jelenti, hogy a cégvezetők pontosan tudják, mitől lesznek jobbak, de hogy csinálják-e, arról nem szól a cikk.

Nálam nagyobb nemzetközi kitekintéssel rendelkező kollégám szerint a hazai KKV-k lemaradása, pl. a digitalizációban, menedzsment építésben és nemzetközi terjeszkedésben, nem csak abszolút értelemben nagy, de a nemzetközi mezőnyhöz képest is szembetűnő.
Van még egy nagyon fontos megállapítása az alapvetően generációváltásról szóló cikknek, nevezetesen az hogy „ Az Opten és a Moore Hungary közös kutatása három évvel ezelőtti felmérésük megismétlése, a trendek azonban még a covid ellenére sem változtak, csak a cégtulajdonosok lettek idősebbek.” (ugyanott). Ez a mondat számomra visszaigazolja a gyakorlati tapasztalataimat, mely szerint több százra tehető azon vállalkozók száma, akik 2019-óta megvették az Utódlási Kalauz című könyvemet, de az olvasásnál tovább még nem jutottak. Viszont már két évvel idősebbek.

Meglátásom szerint azon (családi) cégvezetők közül, akiknek a családjában nem sikerült utódot találni, azok vannak a legjobb helyzetben, akik már valahogy máshogy oldották meg az utódlás kérdését, még akkor is, ha a folyamatot nem zárták le. Ők ugyanis az egyre gyorsuló ütemben érkező kihívásokkal már nem egyedül néznek szembe, hanem ott van velük a jövőbeli utód is, akinek éppúgy, vagy talán még jobban érdeke a cég tovább fejlődése, mint az Alapítónak.

Akik a családban vagy a cégben akarják megoldani a cégutódlást, de eddig nem tettek lépéseket, vagy nem tisztázták a helyzetet (pl. a gyerekekkel vagy a kollégákkal), azoknak a javaslom, hogy haladéktalanul tisztázzák a dolgot az érintettekkel, mert az ősszel még – talán nem utoljára – de lesz lehetőségük, hogy megpróbálják eladni cégüket.

Azt csiripelik ugyanis a madarak, hogy ősszel a kormányzat újra nekifut az cégutódlás kérdéskörének, de azt alapvetően a tulajdonjog átvételével szeretnék megoldani. Azaz, aki nem akarja megtartani cégét, annak ősszel alkalma nyílhat rá, hogy állami pénzből megtámogatott vevőt találjon. De csak abban az esetben, ha erre mind lelkileg, mind szervezetileg, mind üzletileg felkészült, amiben lassan az utolsó utáni pillanathoz érkezik.

Hozzáteszem, hogy ez szerintem inkább a KKV besorolás felső felébe tartozó méretű cégekre lesz igaz. (Mondjuk évi 3-500 mio Ft árbevétel felett.)

A nem családi tulajdonban levő cégek helyzete csak emocionálisan könnyebb, hiszen a cég elengedése talán kisebb lelki megterhelést jelent, de a megoldás itt sem kézenfekvő. A nyilvánvaló kormányzati központosítási szándék ismeretében szinte kizárt, hogy a vállalkozási szférába beszállni akaró fiatalok száma tömeges legyen, hiszen egy jól képzett értelmes szakember egy multinál is megtalálja számítását. (Legalábbis egy ideig biztosan!)

Nem egy ügyfelem panaszkodott, hogy az utódjának, (a gyerekének) a felét sem tudja kifizetni a vállalkozásból, mint amit a gyereknek a mesterdiploma megszerzése után egy multi cég ajánlott. Gyerek legyen a talpán, aki ilyen keretek között inkább apa cégébe áll be. És mi van, ha még az emocionális kötődés (zsarolás) sem működik? Akkor miért fog a gyerek beállni a cégbe?

Szintén belátható, hogy a Magyarország körül kialakuló, vagy kialakulni látszó nemzetközi környezet és bizonytalanság sem abba az irányba hat, hogy fiatalok százai vagy ezrei akarnának belépni a vállalkozók körébe, elkötelezve magukat a következő 5-10 évre, ha nem csak a támogatási lehetőségek, de euro, vagy még az EU tagság is lebeg, vagy legalábbis „lebegtetve van”.

Meglátásom szerint azok, akik elmúltak hatvanöt évesek és még nem kezdték meg a cégutódlással való foglalkozást, azok minden nappal rosszabb helyzetbe kerülnek. Ennek több oka is van, mert pl. továbbra sem fognak fiatalodni, a kihívások száma és mértéke nem fog csökkenni, a versenytársak (ahol pl. már sikeresen megoldották az utódlást, és a külföldiek) nem fognak gyengülni (sőt), de a számukra reális lehetőségként szóba jöhető utódlási megoldások és főként személyek (száma és minősége) bizony egyre kevesebb lesz. És nem gondolom, hogy a helyzetük 2022. májusától jobb lesz.

Az ötven pluszos „második vállalkozói generáció” számára a legjobb megoldás, ha mihamarabb kialakítják saját (jól átgondolt) exit stratégiájukat és elkezdik annak előmunkálatait, hogy amikor 3-5-10 év múlva oda jutnak, hogy az exit tényleg aktuálissá válik, addigra minél több kérdést letisztázzanak, és akár meg is oldjanak, nem csak magukban, hanem cégükben, és családjukban is.