A lelkileg (mentálisan) egészséges módon működő intézményeknek (csoportoknak és közösségeknek) az egyén identitását is alakító és fejlesztő hatásuk van. Az ilyen szervezetekben nagyon különböző személyes identitású emberek is a közösséghez tartozónak érzik magukat és képesek a közös cél elérésén dolgozni.

Tekintettel arra, hogy a cégek általában nem egy közös és magasztos cél elérésére szövetkező emberek közössége, a lelki egészség cégen belüli megteremtése versenyelőnyt biztosít a cég számára, a munkatársak loyalitásának növelésével, ami pénzzel gyakorlatilag egyáltalán nem kényszeríthető ki.

Az alábbiakban a lelkileg egészséges szervezet működésének ismérveit soroljuk fel (zárójelben némi magyarázattal)

  • Világos és megvalósítható célok (melyekkel a tagok azonosulhatnak)
  • Felelős hatalomelosztás (akkora felelősség jusson mindenkire, amekkora részt vállal a munkából; a felelősség és a döntési lehetőség legyen összhangban)
  • Világos és jól kommunikált intézményi követelmények
  • Az egyén és az intézmény érdekeinek mérlegelése a munkatársak teljesítőképességének igénybevételekor (azaz pl. mindenki olyasmit csinál, amihez ért, amit szeret, amiben jó, amiben sikerélménye van)
  • Hatékony kommunikáció az alrendszerek között, illetve a hierarchiában (de a kommunikáció célja nem az egyéni érdekek képviselete)
  • Olyan légkör van, melyben helye van örömnek és elismerésnek (nem csak a munkának)
  • Jelen van a változtatás, az újítás, a fejlesztés szándéka (és lehetősége!)
  • Az intézmény autonóm (van saját célja és motivációja, ami pl. az alapszabályából is következik)
  • Alkalmazkodóképesség (az intézmény tárgyszerűen reagál a környezet változásaira)
  • Az intézmény képes a problémákról kommunikálni, a konfliktusokat kihordani és belőlük tanulni (vagy a kapcsolatot megszakítani és reflektálni a történtekre)
  • A munka folyamatos és következetes értékelése
  • Gondosan ápolt partnerkapcsolatok (pl. ügyfelek, beszállítók, alvállalkozók, szövetségesek és egyéb stakeholderek)
  • Olyan külső kép közvetítése a munkatársak számára önmagukról, amely erősíti saját önreflexiójukat (a dicséret és a kritika optimális egyvelege)
  • Közös nyelv létezése a helyi közösségben és az intézményben
  • Olyan alkalmak és színterek, ahol lehet beszélgetni a szervezetben dolgozók saját életéről is (pl. munka és magánélet egyensúlya)
  • Intézményen belüli nyilvánosság
  • Élethosszig tartó tanulási alkalmak, továbbképzési rendszerek
  • Jó értelemben vett „sztárok”, modellt nyújtó emberek