A meghozandó döntések során az időnek kiemelt szerepe van. Nem csak azért, mert ritka, amikor korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, hanem azért is, mert az időnek több szempontból is speciális tulajdonságai vannak. Nem akarok most Thomas Mann Varázshegyéig visszamenni a tartalmasan és a felszínesen eltöltött idővel kapcsolatban, de az idő hétköznapi értelemben is elkülönül az egyéb erőforrásoktól.
- Az idő egyik speciális tulajdonsága például, hogy van belőle aktív (nettó) és passzív (bruttó) idő is. Nettó időnek azt nevezem, amikor aktívan foglalkozunk egy kérdéssel, azaz a saját (ide szánt) időnk (is) megy, bruttó időnek pedig azt, amennyi időnk összesen van, az aktív időnk eltöltésére. A kettő közötti egyik óriási különbség, hogy az egyik függ tőlünk, a másik meg nem. A passzív idő sajnos akkor is telik, ha a kérdéssel nem töltünk aktívan egy percet sem.
- Az idő másik sajátos tulajdonsága, hogy más erőforrásokkal nem váltható ki szabadon. Ezt talán legjobban az a klasszikusnak számító mondás fejezi ki, mely szerint egy anya kilenc hónap alatt szül egy gyereket, de kilenc vagy tizenkilenc anya sem szül egy hónap alatt gyereket.
A fenti példából természetesen az is következik, hogy a legtöbb „dolognak” megvan az optimális „kihordási” ideje, amit érdemes figyelembe venni.
- Hogy érdemes-e egy elfoglalt üzletembernek órákat tölteni azzal, hogy felmérje, hogy hol lehet a legkedvezőbb áron megvenni egy elektromos kütyüt, hogy az eredménnyel akár 5000 Ft-is megspóroljon, azt lehet sportból, elvből vagy kikapcsolódásképpen, de hogy anyagilag megéri-e, az kérdés.
- A másik oldalon egy fontos és hosszú távon is meghatározó üzleti döntést meghozni egy-két hét vagy hónap alatt lehet, de kérdés érdemes-e?
Pl. a kecskeméti Mercedes gyárral kapcsolatos döntés, már több évvel korábban elindult, mint ahogy arról a közvélemény egyáltalán értesült. Ezzel együtt bennfentesek szerint ez még mindig sokkal gyorsabb döntés volt, mint a Suzuki esztergomi letelepedése.
A jó döntésekre rászánt idő kapcsán még azt is érdemes figyelembe venni, hogy vannak olyan döntések, amelyek esetében a gyorsaság sokkal fontosabb, mint a megalapozottság, különösen igaz ez pl. krízis helyzetekben. Ráadásul pl. a nyilvánvalóan elvi alapon való döntéshez – ritkán kell sok idő, függetlenül a kérdés összetettségétől. Többek között pl. ezért is nehéz a halálbüntetés létjogosultságáról vagy nem létjogosultságáról vitatkozni, hiszen az alighanem belátható, hogy ez elvi alapokon nyugvó döntés.
A döntésre fordítandó ideális idő mértéke tehát nem pontosan kimérhető, de a jó hír az, hogy A jó döntés 7+1 lépése egy perc alatt is áttekinthető, és egyesével is akár több hónapig el lehet szöszmötölni vagy akár érdemben gondolkozni rajta. Hogy kinek mennyi idő kell az egyes lépésekre, az egyrészt függ attól, hogy menyi van, másrészt függ a probléma jellegétől (pl. hogy értékalapú-e a kérdés), harmadrészt pedig attól, hogy a vezetőnek milyen a vezetői mentalitása, pl. mennyire intuitív.
Ami az idővel kapcsolatban talán a legfontosabb, hogy próbáljuk meg döntési gyakorlattá tenni, hogy az aktuális döntés előtt megvizsgáljuk, hogy mennyi a passzív időnk van (pl. hány hét vagy nap) és mennyi aktív időt (pl. hány órát) tudunk/akarunk szánni a kérdésre.
Azután persze próbáljuk meg tartani mindkettőt!